Tavaly vezettem egy svéd madarászt néhány napig, aki nagyon komolyan odafigyelt a ragadozómadarakra, figyelte őket hosszan, hogy minél több benyomást gyűjtsön róluk. Parlagi sast is láttunk együtt, ő hívta föl a figyelmem rá, hogy mennyire jellegzetes az elsikló madár szárnytartása. Számomra ez a fotó nagyon a parlagira hajaz emiatt. A kar rész enyhén megemelt, de csuklóból lógatott, az ujjak fölfelé ívelnek. Szóval én majdnem tutira parlagi sast mondok erre.
Szabi

BUÉK!
Passszz!
(nekem a szárnytartás alapján pusztai is simán lehetne, de fekete sas is. Ami a parlaginak nagy esélyt ad, hogy a fa lombos a képen. A koranyári időszakban meg a két előbbi faj már elég ritka jelenség, persze ez csak akkor számít ha itthoni képről van szó.

Z

Szerintem parlagi sas. A szárny lógatása, törése nekem nagyon parlagis. A békászó és fekete sokszor már vállból lógat, a pusztai és szavannasas pedig a kezet nagyon megtörve lógatja, ugyanakkor vállból is ereszt.
Azonban a szél miatt eléggé beugratós lehet egy-egy ilyen távolodó röpkép és a szél nagyon megváltoztathatja a madarak szárnytartását.
Mindezek mellett, én maradok a parlagi mellett.

Szilárd